Mi a hímvessző funkciója?

Egyrészt a hímvesszőben futó húgycsövön keresztül részt vesz a vizelet külvilág felé való elvezetésében és a hímivarsejteknek (spermiumoknak) a hüvelybe juttatásában, ezáltal a megtermékenyítésben; másrészt fontos szerepe van a nemi örömszerzésben.

Hogyan épül fel a hímvessző?

Fő részei a hímvessző végén található makk, a merevítést végző barlangos testek és a hímvessző alsó részén futó húgycső (16. ábra). A hímvessző mindig is a férfiasság és a férfierő szimbóluma volt, ezért a férfiak nagy jelentőséget tulajdonítanak neki és érzékenyebben reagálnak a betegségeire.

16. ábra. A hímvessző felépítése

Miközben az anyaméhben az embrióból érett magzat lesz, a többi szervhez hasonlóan a hímvessző is bonyolult fejlődési folyamaton megy keresztül. Ha ebben a fejlődésben zavar támad, akkor számos rendellenesség jöhet létre. Leggyakoribbak a fityma elváltozásai, de nem ritkák a barlangos testek, valamint a húgycső eltérései sem.

A fitymaszűkület

A hímvessző végén lévő érzékeny makkot egy bőrköpeny, a fityma védi. Fitymaszűkületnek nevezzük azt az állapotot, ha ennek a bőrköpenynek a nyílása olyan szűk, hogy a fityma egyáltalán nem, vagy csak részlegesen húzható hátra a makkról.

Hogyan változik a fityma születés után?

A születést követően a fityma bőre összetapad a makkal és normális esetben sem húzható hátra, ezért újszülötteknél és csecsemőknél ezt nem is szabad erőltetni. Ha erőszakosan hátrahúzzuk, akkor berepedések keletkeznek rajta, a kis sérülések hegesednek és a fityma még jobban összeszűkül. A későbbiekben ez az összetapadás általában fokozatosan oldódik és a megfigyelések szerint hat hónapos korban a fiúk 15%-nál, egyéves korban a felénél már teljesen hátrahúzható a bőr. A kisebb-nagyobb letapadások egyéves kor után, a rendszeres tisztálkodás során végzett fitymahátrahúzások során általában oldódnak. Ha ez mégsem következik be, akkor szakorvos tudja óvatosan leválasztani a fitymát.
Hároméves korban csak a fiúgyermekek körülbelül 10%-nál beszélhetünk valódi fitymaszűkületről. Ilyenkor már nem a fityma és a makk összetapadásáról van szó, hanem ténylegesen a fityma nyílása szűk.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

Csecsemőknél csak akkor kell orvoshoz fordulni, ha azt figyeljük meg, hogy vizeléskor a vizelet nem sugárban ürül, hanem a fityma szűk nyílásán át, cseppekben távozik. Normál körülmények között a fityma belső felszínén lévő faggyúmirigyek kevés váladékot termelnek, ami a mindennapos tisztálkodás során szappanos vízzel könnyen lemosható. Fitymaszűkület esetén a tisztálkodás nehézkessé vagy lehetetlenné válik, és a pangó váladékban elszaporodó baktériumok gyulladást okoznak. Egyéves kor után a fürdetéskor kell fokozatosan és óvatosan hátrahúzni a bőrt, és a sárgás mirigyváladékot lemosni. Helyes, ha a gyermek már ilyenkor megszokja, hogy ez is a rendszeres tisztálkodás része. Ebben a korban olyankor indokolt orvoshoz fordulni, ha a gyermek fitymája egyáltalán nem, vagy csak részlegesen húzható hátra a makkról.

Szükséges-e a körülmetélés?

Bizonyára a sivatagi népek speciális életkörülményei, a vízhiány és a vándorló életmód miatt, a rendszeres tisztálkodás megoldatlansága lehetett az oka az újszülöttek körülmetélésének. Ez aztán az évszázadok során szokássá, előírássá vált. Egy biztos, sok minden szól mellette. A megfigyelések szerint azoknál a népeknél, ahol a körülmetélés általános, sokkal ritkábbak a makk és a fityma idült gyulladásai, és közel tízszer ritkábban fordulnak elő a gyulladás talaján kialakuló rosszindulatú hímvessződaganatok. Mindezek miatt jelenleg az Egyesült Államokban az újszülöttek 60%-nál végeznek körülmetélést.
E tények ellenére, normális anatómiai viszonyok esetén nem indokolt a fityma eltávolítása, hiszen rendszeres tisztálkodással ez a terület is ápolható, a gyulladás megelőzhető. Orvosi szempontból csak akkor szükséges a körülmetélés, ha a rendszeres tisztálkodást akadályozza a szűk fityma. Sajnos nem ritka, hogy a szülők tudatlansága vagy nemtörődömsége miatt a gyermekkori fitymaszűkület megoldatlan marad. A probléma akkor kezd ismét sürgetővé válni, amikor a fiatalember nemi életet szeretne élni, és ebben a bőr hátrahúzásának képtelensége megzavarja. Ráadásul ilyenkor a szűk fityma miatti tisztálkodási nehézségek az évek során visszatérő gyulladást okoznak, amely tovább fokozza a veleszületett szűkületet.
A kezelést illetően gyermekkorban gyakran elegendő a letapadt fityma óvatos felszabadítása, valódi szűkületnél azonban a szűk fityma eltávolítása (körülmetélés) válhat szükségessé.

17. ábra. Körülmetélés

Hogyan történik a fitymaműtét?

A körülmetélést gyermekkorban általában rövid altatásban, a serdülőknél és a felnőtteknél pedig helyi érzéstelenítésben végzik. A bőrt a makk magasságában körbevágják (innen ered a körülmetélés elnevezés), majd apró öltésekkel összevarrják a bőr széleit. A műtét után egy-két hétig rendszeres kamillás öblögetés, vazelines alapú kenőcs alkalmazása javasolt (17. ábra).

A rövid fék

A fitymaszűkület nemegyszer társul egy másik, enyhébb rendellenesség- gel, a makk alsó oldalán húrszerűen futó képlet, az úgynevezett fék rövidségével. A rövid fék akadályozza a fityma hátrahúzódását, közösüléskor gyakran bereped, vérzik. Ez hegesedéshez vezet, ami további rövidülést okoz. Kezelés nélkül éveken át gondokat okoz és zavarja a nemi életet.
A rövid fék néhány perces műtéttel megszüntethető. A húrszerű képződményt átvágják, széthúzzák, majd ismét összevarrják, ezáltal a fék meghosszabbodik (18. ábra).

18. ábra. A rövid fék megoldása

Mikor kell kezelni a görbülést?

A hímvessző merevedéskor senkinél sem tökéletesen egyenes, minden esetben észlelhető enyhe görbület valamilyen irányban. Nem ritkán a hímvesszőt merevítő barlangos testek fejlődnek ferdén, ennek következtében merevedéskor a hímvessző jelentősen elgörbül. Ez akadályozhatja a közösülés során a hímvessző bevezetését. Az sem ritka, hogy a fiatalember szégyenkezik a jelentős görbület miatt, és nem mer partnerkapcsolatot kezdeményezni. Elsősorban a lefelé, vagy oldalirányba való ferdülés szokott zavaró lenni.

Hogyan lehet műtéttel kiegyenesíteni a péniszt?

Ez az állapot műtéttel gyógyítható, amelyet akkor tartunk indokoltnak, ha a görbület zavarja a nemi életet. A görbülettel ellentétes oldalon varratokkal meghúzzuk a barlangos testeket borító ínhártyát, ezáltal a hímvessző kiegyenesedik.

Mikropénisz, avagy lehet-e növelni a hímvesszőt?

A hímvessző méretének jelentőségével kapcsolatban számos tévhit él, amelyet a kamaszkori mendemondák mellett elsősorban a messze nem átlagos szereplőket felvonultató erotikus kiadványok és filmek táplálnak. A valóságban merevedéskor a pénisz mérete a felmérések szerint az emberek többségében 12--13 cm közötti. Tudományosan bizonyított, hogy a nők szexuális kielégülésében a hímvessző mérete sokkal kisebb szerepet játszik, mint ahogyan az a köztudatban él. Ennek ellenére a férfiak jelentős része elégedetlen hímvesszője méretével. Orvosi szempontból a 10--12 cm közötti nagyságot tartjuk határértéknek. Az ennél kisebb hímvessző már valóban zavarhatja a nemi életet.
A pénisz nyugalmi állapotban még nagyobb variációkat mutat, és mérete jelentősen függ az idegállapottól és más egyéb tényezőktől (például külső hőmérséklet). A nyugalmi és a merevedéskor talált méret között semmilyen összefüggés nincs. Ennek ellenére elég az osztálytársak egy tréfás csúfolódása egy kamaszkori közös zuhanyozás során, hogy örök életre ok nélkül kisebbségi érzésekkel küzdjön valaki.

Mi a teendő, ha valaki elégedetlen a hímvesszője méretével?

Az orvosi gyakorlatban a 10--12 cm közötti méret esetében elsősorban az átlagos mérettel kapcsolatos tévhiteket próbáljuk meg eloszlatni, és a pácienst meggyőzzük arról, hogy egy megfelelő és érzelmileg is ragaszkodó partnerrel harmonikus nemi életet élhet. Amennyiben nem kisebbségi érzésről van szó, hanem a pénisz mérete miatt valaki valóban nehezen tud közösülni, akkor lehet mérlegelni a nagyobbítást.
A tévhitekkel ellentétben gyógyszerekkel vagy hormonokkal nem növelhető a hímvessző mérete. Műtéti módszerrel legfeljebb 1--3 cm-es hossznövekedés érhető el, de ez sem garantálható, mivel a műtét utáni hegesedés és az egyéni anatómiai adottságok is befolyásolhatják az eredményt. Az utóbbi időben ígéretes próbálkozások történnek szilikon beültetésével, ami elsősorban a pénisz vastagítását teszi lehetővé.
Speciális vákuumharang több hónapos, rendszeres alkalmazásával a barlangos testeket borító ínhártya tágul, ezáltal bizonyos hossz- és vastagságnövekedés érhető el. Ez a módszer sem egyformán hatékony mindenkinél.

A húgycső fejlődési rendellenességei

Normális esetben a húgycső nyílása a makk végén található. Viszonylag gyakori, enyhe rendellenesség, hogy a húgycső a makk alsó felszínén végződik. Ha nem okoz vizelési panaszokat, akkor ezzel általában nincs teendő.
Ennél súlyosabb, de szerencsére ritkább fejlődési rendellenesség, amikor a húgycső nyílása a hímvessző alsó felszínén nem éri el a makkot, hanem a pénisz közepénél, sőt nemegyszer a tövénél végződik. Ilyenkor gyakran erősen lefelé görbül a hímvessző is. Máskor a húgycsőnyílás a hímvessző felső felszínén található. Mivel mindkét állapot zavarja a vizelést és a nemi életet, műtéti kezelése még a serdülőkor előtt javasolt. A műtét során a görbítő hegeket átvágják, és bonyolult, több lépéses műtéti beavatkozás során a fitymából, vagy más egyéb módon húgycsövet képeznek.
Szintén fejlődési rendellenesség a húgycsőbillentyű. Ez egy veleszületett nyálkahártyaredő, amely nehezíti a vizelet áramlását. Fő tünete a cseppekben vagy gyenge sugárban ürülő vizelet. Ha nagyfokú szűkülettel jár, amit nem vesznek észre időben, akkor nemcsak a húgyhólyag, hanem a vesék is kitágulnak, amely funkcióromláshoz vezet. Műtéti kezelése során a húgycsőbe vezetett optikus eszközzel átvágják a billentyűt.
Húgycsőszűkület esetén a húgycső valamelyik szakaszának átmérője csökken, amely szintén nehezíti a vizelet ürülését. A veleszületett szűkület viszonylag ritka, gyakoribb az, hogy gyulladás, vagy sérülés miatt jön létre. Ez is műtéti kezelést igényel.

A hímvessző gyulladásos betegségei

Mint a gyulladásokat általában, a hímvessző gyulladásait is a külvilágból bejutó kórokozók okozzák. Ezek az ép bőrön általában nem tudnak megtapadni, annál inkább szeretik a nedves és sérülékeny nyálkahártyákat. Ezért leggyakrabban a fityma, a makk, és a húgycső gyullad be. A fertőzés legtöbbször a nemi érintkezéskor következik be.
Ugyancsak gyulladásos eredetű, de nem fertőzés következményeként alakul ki a hímvessző elgörbülését okozó Peyronie-féle betegség.

A fityma és a makk gyulladása (balanitisz)

Mi okozza a gyulladást?

Ha a kórokozók a külvilágból (fürdés) vagy a nemi érintkezéskor a fityma bőre alá kerülnek, ott a védett környezetben elszaporodhatnak és gyulladást okoznak. Ezt elősegíti a nyálkahártya berepedése, sérülése (például nemi élet során), tisztálkodási vagy higiénés hiányosságok, valamint a cukorbetegség.
A leggyakrabban a gombás fertőzés fordul elő. Ilyenkor a makk és a fityma belső részén nagy felületen, összefüggő vörös folt látható, ami sokszor érzékeny és viszket.
A baktériumok által okozott gyulladás ritkábban fordul elő és hasonló tünetekkel jár. Súlyosabb esetekben gennyes váladékozást is okozhat.
A fertőzések mellett előfordulnak kémiai irritáció okozta gyulladások, amelyet maró hatású szappannal való tisztálkodás okoz. Nem ritka az allergiás eredetű gyulladás sem, amelyet a tisztálkodószer, a fehérnemű vagy akár az óvszer is okozhat. Ilyenkor az egész nyálkahártya gyulladt, a fő tünet a viszketés, kórokozót kimutatni azonban nem lehet, és gennyes váladékozás sem fordul elő.

Milyen vizsgálatok szükségesek?

Súlyos vagy visszatérő gyulladás esetén ajánlatos urológushoz fordulni, mivel meg kell vizsgálni, nincs-e fitymaszűkület vagy fel nem ismert cukorbetegség. Vizeletvizsgálattal kell eldönteni, nem terjedt-e a gyulladás a húgycsőre vagy a prosztatára is. Mindig szükséges a nemi partner nőgyógyászati vizsgálata, mivel gyakori, hogy nála is hasonló, de tünetmentes fertőzés van jelen, s ezt szintén kezelni kell.

Hogyan lehet a gyulladást megelőzni?

Aki hajlamos a leírt gyulladásokra, kerülje a melegvizes fürdőket, a kádfürdőzést, inkább zuhanyozzon. Mivel a leggyakrabban előforduló gombás fityma- és makkgyulladás általában a szexuális partner kezeletlen hüvelygyulladása miatt jön létre, tehát megelőzhető a nők rendszeres nőgyógyászati ellenőrzésével és kezelésével. Az irritáció által keltett makkgyulladást megelőzhetjük, ha bőrbarát vegyhatású, kevés mesterséges aromát tartalmazó tisztálkodószereket alkalmazunk.
Allergiás gyulladás esetén kerüljük a kiváltó anyaggal való érintkezést.

Hogyan kezelhető a gyulladás?

Enyhébb esetben a kamillás vagy a rózsaszínűre higított hipermangános oldattal való helyi öblögetés segíthet. Gombás és bakteriális gyulladásnál orvosi javaslatra gombaellenes szer, illetve antibiotikumot tartalmazó kenőcsök alkalmazása jöhet szóba. Ha a húgycső is gyulladt, akkor nem elegendő a külső kezelés, hanem a kórokozókra ható gyógyszeres kezelés is szükséges. Fitymaszűkület esetén a rendszeresen visszatérő, gyakran hegesedést okozó gyulladásra a műtét jelenthet megoldást. Gyulladás esetén gyógyulásunk elősegítésére és a partner fertőzésének elkerülése érdekében szüneteltetni kell a nemi életet. Mindig kezelni kell a nemi partnert is, mert gyakran ő is -- akár tünetmentesen is -- fertőzött. A kezelés elmaradása esetén a fertőzés állandóan visszatér.

A húgycsőgyulladás

Mi okozza a húgycsőgyulladást?

A külvilágból a húgycsőbe került kórokozók itt kedvező körülményeket találnak szaporodásukhoz, ezért gyakran okoznak gyulladást. Gyermekeknél elsősorban a fitymaszűkület talaján kialakult gyulladás terjedhet rá a húgycsőre, ez azonban csak a nagyon elhanyagolt esetekben észlelhető. Sokkal gyakoribb, hogy a nemi élet megkezdését követően jön létre a húgycső fertőzése. Az esetek túlnyomó részében a közösülés során kerülnek a kórokozók a húgycsőbe, ritkábban elhanyagolt makkgyulladásról, esetleg fertőzött kézről. A Trichomonas nevű kórokozó meleg vízben is életképes, ezért a fürdővízzel is terjedhet.
A leggyakoribb kórokozók a baktériumok, a legerősebb gyulladást, a trippert (gonorrhoea) a Gonococcus nevű baktérium okozza, de egyéb gennykeltők is előfordulnak. A nőknél gyakori gombás fertőzés mai tudásunk szerint nem terjed a férfi húgycsőre, csak a makkot és a fitymát betegíti meg. Ugyancsak gyulladást okozhat az egysejtűek közé tartozó, korábban már említett Trichomonas; és az utóbbi években felfedezett
Chlamydia is. Ezek a kórokozók átmenetet képeznek a vírusok és a baktériumok között, nemi úton terjednek, és enyhe panaszokat okozva sokáig észrevétlenek maradhatnak. Időközben súlyos elváltozásokat hoznak létre, amelyek elsők között szerepelnek a női meddőség okai között.

Melyek a húgycsőgyulladás tünetei?

A húgycső fertőződését követően néhány napon belül kialakuló gyulladás első tünete a húgycsőben vizeléskor jelentkező égő érzés. Ezt követi a húgycsőből való váladékozás, ami baktériumok esetén sárgás, trippernél sárgás-zöldes és kifejezetten bőséges. Chlamydia-fertőzésnél a váladék kevés, fehéres. A kórokozók nemi úton való terjedését gyakran megkönnyíti, hogy sok hölgy észre sem veszi a kisfokú gyulladást, vagy természetesnek veszi az enyhe folyást.
A férfiak annál inkább felismerik a váladékozást, mivel a húgycsőből normálisan semmiféle váladék nem ürül. A másik panasz náluk is a húgycsőégés. Amennyiben ezt a betegséget nem kezdik el azonnal kezelni, akkor a folyamat ráterjedhet a prosztatára és prosztatagyulladást, illetve az ondózsinóron át a mellékherére is átterjedve magas lázzal és hereduzzanattal járó gyulladást hozhatnak létre.
A kezdetben bőségesebb húgycső-váladékozás a gyulladás idültté válásával csökken, és csak a reggeli vizelés előtt ürül a húgycsőből egy csepp, amit találóan „bonzsúr csepp”-nek nevez a szakzsargon. Ilyenkor már általában nem az idült húgycsőgyulladás, hanem a mellette kialakult prosztatagyulladás tünetei zavarják a beteg mindennapjait. A trippert követő súlyos, gennyes gyulladás következményeként -- főleg a későn kezelt vagy kezeletlen esetekben -- kialakulhat hegesedés, sőt a vizeletürítést akadályozó húgycsőszűkület is.

Milyen vizsgálatok szükségesek húgycsőgyulladás esetén?

Orvosi vizsgálattal sokszor jól látható a gyulladt húgycsőnyílás, a húgycsőből ürülő váladék mennyisége és színe. A mellékherék megtapintásával és a prosztata vizsgálatával kideríthető azok gyulladása is. A húgycsőből ürülő váladékot speciális festést követően, mikroszkóp alatt vizsgálva általában elkülöníthetők a kórokozók; különösen jól felismerhető a tripper kórokozója, a jellegzetes alakú Gonococcus, valamint az egysejtű Trichomonas.
A vizeletvizsgálat során, ha csak a vizelés kezdetén ürített adagban van genny, akkor csak a húgycső gyulladt; ha a prosztata „megnyomkodása” (prosztatamasszázs) után ürített vizeletben is láthatók gennysejtek, akkor a prosztata is gyulladt.
Ugyancsak a kórokozók kimutatására szolgáló eljárás a táptalajokon történő kitenyésztésük a húgycsőváladékból. Ennek során lehetőség van arra, hogy megvizsgálják milyen gyógyszerre érzékeny az adott kórokozó (rezisztencia vizsgálat), így a kezelés célzottan, az adott kórokozóra irányítható.

Hogyan lehet megelőzni a fertőzést?

Elsősorban az alkalmi partnerekkel való nemi élet elkerülése, illetve óvszer használata jelenti a megelőzést. A rendszeres nőgyógyászati ellenőrzés segít felismerni az enyhe tünetekkel járó fertőzést, ezáltal segít megelőzni a férfi partner fertőződését. A húgycsőgyulladásból kialakuló prosztatagyulladás és mellékhere-gyulladás megelőzhető, ha a fertőzést elég korán és megfelelően kezelik.

Milyen lehetőségek vannak a kezelésre?

Meg kell próbálni kimutatni a kórokozót és meghatározni azt a gyógyszert, amelyikre érzékeny. Ha a kórokozó pontos kimutatása valamilyen okból nem lehetséges, vagy a bakteriológiai vizsgálat még folyamatban van, akkor annak eredményéig olyan gyógyszert, vagy gyógyszerek kombinációját kell adni, ami várhatóan elpusztítja az adott betegséget leggyakrabban előidéző kórokozókat. Bakteriális és Chlamydia okozta gyulladás esetén antibiotikumok, Trichomonas esetén Klion alkalmazása szükséges.
Fontos szabály, hogy egyidejűleg meg kell vizsgálni és kezelni kell a nemi partnert is, ellenkező esetben a fertőződés oda-vissza terjed („ping-pong fertőzés”). A kezelést addig kell folytatni, amíg az ellenőrző vizsgálatok szerint a gyulladás mindkét félnél elmúlt.
Fontos a bőséges folyadékbevitel, hogy a gyógyszert tartalmazó vizelet átmossa a húgycsövet. Kerülni kell a meleg fürdőket, mivel a meleg fokozhatja a gyulladást. Ki kell iktatni az étrendünkből az erős fűszereket, mert ezek egy része a vizelettel kiürül és irritálja a húgycső nyálkahártyáját.
Összefoglalva: a húgycsőgyulladás gyakori és kellemetlen betegség. Jelentőségét az adja, hogy késői vagy nem megfelelő kezelése esetén szövődmények (prosztata és mellékhere-gyulladás) alakulhatnak ki, illetve nőknél meddőséget okozhat a fertőzés. Elsősorban a megelőzésre (biztonságos nemi partner, óvszer alkalmazása), valamint a párok korai kezelésére kell hangsúlyt fektetni.

Egyéb nemi úton terjedő fertőzések

A korábban leírt makk-, fityma- és húgycsőgyulladást is legtöbbször a nemi érintkezés kapcsán kialakuló fertőzés okozza. Ezeken kívül sajnos még számos nemi úton terjedő megbetegedés is előfordul (AIDS, hepatitisz stb.), könyvünk témájából adódóan azonban csak az urológiai eltérésekkel járó fertőzéseket említjük meg.

Lehet-e herpesz a nemi szerveken?

Sajnos előfordul, nem is ritkán, hogy a nemi élet során herpeszvírus fertőzi meg a nemi szerveket. Ilyenkor először apró hólyagok jelennek meg égő, viszkető érzés kíséretében, majd másnapra a hólyagok teteje felreped és kis felületes fekélyek (hámhiányok) jönnek létre, amelyek néhány nap alatt begyógyulnak. A leírt jelenségeket a lágyékhajlatban található nyirokcsomók átmeneti duzzanata és hőemelkedés kíséri. Az első fertőzés néha olyan heves tünetekkel jár, hogy kórházi ellátásra is szükség lehet. A fertőződést követően a vírusok az idegdúcokba “elbújnak”, ha azonban a szervezet ellenálló képessége valamilyen oknál fogva lecsökken, a vírusok aktiválódnak és a hímvesszőn újra hólyagokat, majd kis fekélyeket okoznak. A kiújulás lefolyása gyógyszeres kezeléssel néhány napra rövidíthető, de rendszeres visszatérése nem akadályozható meg. Két kiújulás között évekig tartó tünetmentes periódus is előfordul. Igen gyakori probléma, a becslések szerint csak az Egyesült Államokban 45 millióan szenvednek ilyen betegségben. A herpeszes fertőzés a férfiaknál a kellemetlenségen kívül nem okoz súlyosabb bajt. Nők esetében még nem teljesen tisztázott a vírus esetleges daganatkeltő, illetve magzatkárosító szerepe, ezért aktív gyulladás esetén a nemi élet mindenképpen kerülendő.

Az évszázadok óta rettegett betegség -- a szifilisz

Az AIDS megjelenése előtt a szifilisz volt a legismertebb és legrettegettebb nemi úton terjedő betegség. A hagyomány szerint Kolumbusz tengerészei hurcolták be a kórt Európába, ahol aztán főleg a földközi-tengeri országokban terjedt el, a legnagyobb járványokat Franciaországban okozta. Innen ered népies elnevezése: Francia betegség (röviden: franc). Kórokozója a Treponema, a férfiak esetében a leggyakrabban a makkon vagy a fitymán keresztül jut be a szervezetbe. A behatolás helyén néhány nap múlva kemény tapintatú, kiemelkedő, fájdalmatlan fekély alakul ki, a lágyékhajlatban lévő nyirokcsomók duzzanatával. Ennek gyógyulását követően hosszabb tünetmentes időszak következik, majd testszerte bőrkiütések jelennek meg. Ha nem kezelik idejében, a szifilisz évtizedekig elhúzódhat, és a szervezet szinte valamennyi szervét súlyosan megbetegítheti.

Szemölcsök a hímvesszőn

A hazánkban ma már szerencsére viszonylag ritkán előforduló szifilisznél sokkal gyakoribb, nemi úton terjedő betegség a condyloma. A kórokozó egy vírus, az úgynevezett humán papilloma--(szemölcs)-vírus. Férfiaknál általában a fityma belső részén, a húgycsőnyílásban, vagy a makk szélén telepszik meg a nyálkahártya szeretkezés közben létrejövő apró sérülésein. Nőknél a kis és nagyajkakon és a hüvelyben fordul elő. Nem ritka, hogy a végbélnyílás körül is létrejön a fertőzés olyanoknál is, akiknél ez a terület nem érintett a szexuális együttlét során. A vírus megtelepedése után lassan növekvő, kezdetben mákszemnyi, majd borsnyi-borsónyi, kakastaréjszerű szemölcsök jelennek meg.

Milyen vizsgálatok szükségesek?

A herpeszvírus-fertőzés felismerése a jellegzetes tünetek alapján általában nem nehéz. Ha a kiújulás igen gyakori, szóba jön a szervezet ellenálló képességének (immunrendszer) vizsgálata.
Szifilisznél a bőrjelenség jellegzetességei, a kórokozó mikroszkópos kimutatása a fekélyből, illetve későbbi stádiumokban a vérvizsgálat segíti az elkülönítést.
A condylomás szemölcsöt elsősorban a hímvessző többi -- jó-, illetve rosszindulatú -- daganatától kell elkülöníteni, amely kétséges esetben csak szövettani vizsgálattal lehetséges.

Mit tehetünk, hogy megelőzzük a bajt?

Az említett fertőzések megelőzésében a legjobb módszer, ha elkerüljük azokat a nemi partnereket, akiknél nagy a valószínűsége, hogy valamilyen nemi úton terjedő kórokozóval fertőzöttek. Ezek elsősorban azok, akik partnereiket akár hivatásszerűen, akár életmódjukból eredően sűrűn váltogatják.
Ha ezt a tanácsot nem fogadjuk meg, akkor mindenképpen ajánlatos az óvszerhasználat. Amennyiben helyesen alkalmazzák, az együttlét elején felteszik, akkor jó hatásfokkal (de nem 100%-osan!) megvéd a legtöbb fertőzéstől.
Napjainkban, amikor egy félrelépés ára akár egy gyógyíthatatlan halálos betegség is lehet (AIDS, hepatitis), nem árt mérlegelni, mi a fontosabb. Az egészség és az élet, vagy egy kaland. A megelőzéshez tartozik az is, hogy ha valakinél felmerül valamilyen fertőzés gyanúja, forduljon orvoshoz, és ne adja tovább az esetleges betegséget partnerének. A súlyosabb, nemi úton terjedő betegségek (tripper, szifilisz stb.) esetében kötelező a partnerek felkutatása és kezelése.

Hogyan kezelhetők a nemi betegségek?

Herpeszvírus-fertőzésnél a vírusra ható kenőcs vagy tabletta alkalmazása lerövidítheti a kellemetlen tüneteket, de a kiújulás nem akadályozható meg.
A szifilisz a korai stádiumban jól gyógyítható antibiotikummal, ezáltal megelőzhető a különböző szervek súlyos megbetegedése, amely az antibiotikumok alkalmazása előtti időkben jelentős probléma volt, gyakran korai halálhoz vezetett (lásd számos híres ember esete).
Ha kicsiny a condylomás szemölcs, akkor gyógyszeres ecseteléssel is elmulasztható. Ha gyakran kiújul, sebészi eltávolítása válik szükségessé.
Nem hangsúlyozható eléggé a partner kezelésének fontossága, mivel ennek hiányában az újrafertőződés szükségszerűen bekövetkezik.

Amikor a hímvesző elgörbül -- Peyronie-féle betegség

A hímvessző merevítését végző barlangos testeket vastag, erős hártya (ínhártya) borítja a bőr alatt. E hártya hegesedését a kórképet leíró orvos nevéről Peyronie-féle betegségnek hívják. Azért tárgyaljuk ebben a fejezetben, mert a hegesedés létrejöttében gyulladásos jelenségek is szerepet játszanak, bár a kórkép valamennyi okát még nem sikerült egyértelműen tisztázni. A betegséget nem valamilyen fertőzés okozza, hanem inkább az idült ízületi gyulladásokhoz hasonló folyamat zajlik a szövetekben.
Többen is úgy vélik, hogy a szexuális együttlét során a hímvesszőt érő mechanikai hatások, a sorozatos mikrosérülések szerepelnek az előidéző okok között.

Hogyan lehet észrevenni a hegesedést?

Legfőbb tünete, hogy a hegesedés következtében az ínhártya beteg területe megvastagszik, majd zsugorodik, ezáltal a hímvessző merevedéskor a beteg rész irányába elgörbül. Ez olyan mértékű is lehet, amely már akadályozhatja a nemi életet.
Ugyanakkor a heges rész kemény tapintatú, ezért sokan megijednek, hogy daganatos betegségük van. A hegesedés összenyomhatja a vérbő barlangos testeket, akadályozhatja vérrel való telődésüket, ezért a merevedést is ronthatja. Gyakran számolnak be a betegek a heges rész, főleg merevedéskor jelentkező enyhe fájdalmáról is. A fájdalom, a romló merevedés és a hímvessző bevezetését nehezítő görbület egyaránt akadályozhatja a nemi életet. Ehhez társul még a görbület miatti szégyenérzet és önbizalomvesztés.
A betegség lefolyásában megkülönböztethető egy kezdeti, néhány hetes-hónapos heveny szakasz, amikor a görbület fokozódik, a fájdalom jelentős. Ennek lezajlása után a görbülés már nem növekszik, a fájdalom csökken vagy megszűnik. A tapasztalatok szerint ezt követően a betegek egy részénél spontán javulás is bekövetkezhet. Gyakoribb azonban, hogy a merevedés és a görbület nem javul.

Milyen vizsgálatokat szoktak elvégezni?

A betegség felismerése urológus szakember számára a jellegzetes tünetek alapján nem nehéz. A hímvessző megtapintása során jól érezhető a heges rész elhelyezkedése és kiterjedése. A görbülés mértékének és irányának vizsgálata a hímvessző mesterséges merevítésével (gyógyszeresen, vagy a tőnél való leszorítást követő feltöltéssel), illetve a beteg által merevedéskor készített fénykép vagy rajz alapján történhet. Fontos, hogy a beteg időben forduljon urológushoz panaszaival, mivel csak szakember tudja a hasonló tünetekkel jelentkező daganatos betegséget megnyugtatóan kizárni és a szükséges kezelést megkezdeni.

Megelőzhető-e a görbülés?

A szeretkezés során létrejövő mikrosérüléseknek is szerepet tulajdonítanak a betegség kialakulásában, ezért a merev hímvessző hajlításával, megtöretésével járó manipulációk elkerülése ajánlatos.

Hogyan kezeljük a hímvessző hegesedését?

A heveny szakban gyulladáscsökkentő gyógyszerek hetekig-hónapokig való alkalmazása javíthat a panaszokon. A betegségre speciálisan kifejlesztett gyulladáscsökkentő hatású gyógyszert legalább fél évig kell alkalmazni nagy adagban, de a javulás így is csak a betegek kis részében jön létre. Helyileg is alkalmaznak gyulladáscsökkentőket injekció, vagy iontoforézis formájában, több-kevesebb sikerrel.
Ha a heveny szak néhány hónap alatt lezajlik és a görbület nem javul, hanem kifejezetten nehezíti a közösülést, akkor műtéti kezelés válik szükségessé. Amennyiben csak az elhajlás okoz panaszt, akkor azt a hímvessző görbületeinél leírt módon, vagy a heg kimetszésével lehet javítani. Ha azonban egyidejűleg a merevedés is jelentősen romlik, akkor szilikon implantátum beültetésével lehet mindkét problémát egyszerre megoldani.

A hímvessző működésének zavarai

A férfiak normális szexuális működésének feltételei a megfelelő nemi vágyakozás (libidó), a nemi ingerekre létrejövő, a szeretkezéshez elegendő erősségű merevedés (erekció), a magömlés (ejakuláció) és az ezt kísérő kielégülés (orgazmus).
A nemi vágyakozást és a kielégülést összetett lelki és hormonális tényezők szabályozzák, amelyet bővebben majd a következő fejezetben, a hereműködéssel összefüggésben tárgyalunk.

Merevedési zavarok

Az erekcióhoz szükséges lelki, idegi és érreakciók bonyolultsága, sérülékenysége miatt a férfi szexuális működészavarai közül a leggyakoribbak a merevedési zavarok.

Mikor beszélhetünk merevedési zavarról?

Akkor beszélhetünk merevedési zavarról, ha az erekció rendszeresen és olyan fokban lecsökken, hogy megnehezíti vagy lehetetlenné teszi a hímvesszőnek a közösülés során a hüvelybe való bevezetését; illetve a merevedés gyakran még a magömlés előtt megszűnik. Régebben az ilyen problémákat impotenciának hívták, de ennek az elnevezésnek megbélyegző, bántó hangzása miatt ma már világszerte a merevedési zavar elnevezés használatos.
A felmérések szerint ez a gond valamilyen mértékben a 40--70 éves férfiak 52%-ánál észlelhető. Gyakori előfordulása mellett az adja jelentőségét, hogy a férfiak önbizalmát, ezáltal közérzetüket jelentősen rontja, és nemcsak a férfinak, hanem a partnerének is gondot okoz.

Mi okoz merevedési zavart?

A merevedési zavarok okai közül igen gyakoriak a lelki problémák. A párkapcsolaton, családon belüli, illetve a munkahelyi problémák; fiatalabb hölgypartner esetén a fokozott igényeknek való megfelelni vágyás; a partner részéről megnyilvánuló lekicsinylő vagy egyéb negatív hatások. Mindez csak néhány a gyakoribb kiváltó okok közül.
Ha bármely felsorolt okból a merevedés nem jön létre vagy idő előtt elmúlik, a férfi úgy érzi, hogy rendkívüli kudarc érte. A legközelebbi együttlétre már feszülten, az újabb sikertelenségtől szorongva készül, és közösülés során ahelyett, hogy átadná magát az élmény élvezetének, folyamatosan figyeli a merevedését. Ez a tudatos megfigyelés zavarja az erekció létrejöttét, ezért ördögi kör alakul ki, amely egyre inkább fokozza a problémát. A tisztán lelki eredetű merevedési zavarra jellemző, hogy gyakran szituáció, és/vagy partnerfüggő, tehát más hölggyel való együttlétkor esetleg nincsen gond. Ugyancsak gyakori, hogy a merevedés kezdetben létrejön, és akkor szűnik meg -- félve a kudarctól -- amikor a hímvesszőt be akarják vezetni a hüvelybe.
A lelki problémák mellett szintén gyakori, hogy a merevedés romlása a szervezet valamilyen általános betegségének (cukorbetegség, érszűkület stb.) az egyik első tüneteként jelentkezik, ezért az ok kiderítése és kezelése is fontos.

Az merevedési zavar előfordulási gyakorisága különböző betegségekben

A szervi eredetű erekciós zavarok közül leggyakoribbak az érrendszer betegségeiből eredők (érelmeszesedés, cukorbetegség, magas vérnyomás stb.), de előfordulnak hormonzavarok, valamint a hímvesző idegeinek sérülése, betegsége miatti problémák is. Szintén gyakori a különböző gyógyszerek mellékhatásaként jelentkező erekciócsökkenés.

• A mervedést rontó leggyakoribb gyógyszerek
  • a legtöbb vérnyomáscsökkentő szer,
  • nyugtatók, depresszió elleni szerek,
  • számos hormon és hormonhatású szer,
  • vízhajtók,
  • szívritmus-szabályzók,
  • egyes gyomorsavtermelődést csökkentő szerek,
  • a legtöbb daganatsejt-növekedést gátló szer,
  • a kábító fájdalomcsillapítók.

Mit kell vizsgálni merevedési zavar esetén?

A merevedési zavarok vizsgálata során törekedni kell az okok tisztázására és lehetőleg azok alapján kell megválasztani a kezelést. Ugyancsak szükséges a betegek általános vizsgálata az addig még fel nem ismert betegség(ek) kimutatása céljából. A legfontosabb vizsgálat napjainkban is a beteggel való részletes elbeszélgetés, problémájának feltárása, partnerkapcsolatának, káros szenvedélyeinek, esetleges más betegségeinek, illetve a szedett gyógyszereknek a megismerése.
Fontos a nemi szervek és a prosztata vizsgálata is, mivel sok, a merevedést rontó eltérésre derülhet fény (gyulladások, hormonzavar, fitymaszűkület stb.). Elsősorban a ki nem mutatott általános betegségek és a hormonális eltérések gyanújakor javasol laboratóriumi vizsgálatokat a kezelőorvos. Ritka esetekben, amikor a kiváltó okot nem sikerül tisztázni, illetve ha a gyógyszeres kezelés nem hoz megfelelő javulást, és érműtétet kell végeznünk, ultrahang-, vagy röntgenvizsgálat is szükségessé válhat.
A merevedési zavarok vizsgálata és kezelése során az utóbbi években világszerte az úgynevezett „cél-vezérelt megközelítés” terjedt el.
A cél jelen esetben -- a beteg igényét figyelembe véve -- nem a részletes és hosszadalmas kivizsgálás, hanem a merevedési zavar okának gyors és minél kevésbé kellemetlen vizsgálatokkal járó kiderítése, valamint a mielőbbi hatékony kezelés. Ezért csak azokat a vizsgálatokat szokás elvégezni, amelyek ehhez feltétlenül szükségesek.

Megelőzhetők-e a merevedési zavarok?

A megelőzés terén ki kell emelni a dohányzás jelentőségét. Tudományo-san igazolt tény, hogy a dohányzás a napi cigaretta mennyiségtől függően rontja a merevedést. Ez elsősorban a nikotin érszűkítő hatásának az eredménye. A merevedés romlása nemegyszer korán, a többi érbetegség megjelenése előtt jelentkezik. A több évtizedes, erős dohányzás során az erek tágulékonysága olyan mértékben csökken, hogy a dohányzás abbahagyása után észlelhető javulás sem teljes, a merevedés továbbra is gyenge marad.
A túlzott alkoholfogyasztás is hosszú távon fejti ki káros hatásait. Az alkohol a gátlások oldása révén a nemi késztetést fokozza, de a túlzott alkoholbevitel rontja a merevedést. A krónikus alkoholbetegeknél elsősorban a máj betegsége miatt romlik az erekció minősége. Mivel a túlzott állati zsírfogyasztás okozta magas vérzsírszint az artériás érbetegségek egyik fő okozója, a csökkent zsírtartalmú diéta segíthet megelőzni az érbetegségek által előidézett merevedési zavarokat.
Ugyancsak a megelőzéshez tartozik a magasvérnyomás-betegség és a cukorbetegség korai kiderítése és kezelése. Az erekciózavar ugyanis főleg a későn felismert vagy elhanyagolt esetekben jelentkezik az élet korábbi szakaszában. A szexuális aktivitás fenntartásában, az önbizalom erősítésében nagy szerepet játszik a partner. Törekedjünk tehát olyan kiegyensúlyozott partnerkapcsolat fenntartására, ahol rendszeresen kapunk pozitív szexuális visszajelzéseket.

Hogyan kezelhetők a merevedési zavarok?

A merevedési zavarok kezelési lehetőségei közül a pszichológus által vezetett lelki kezelés azokban az esetekben javasolt, amikor a probléma szervi eredete kizárható és a módszertől javulás várható. Ugyanakkor minden más orvosi kezelésnek is része a beteg lelki támogatása (önbizalom-erősítés, az ismételt kudarctól való félelem oldása stb.).
Évezredek óta számos próbálkozás történik különböző szerekkel a merevedés javítására. A változatos és elterjedt népi gyógyászati szerek, gyógynövények, kenőcsök hatékonysága kétséges vagy csak igen enyhe; hatásukat nem igazolták tudományos alapokon nyugvó vizsgálatokkal. Alkalmazásukkal nem lehet biztosan megelőzni az újabb kudarcokat. Mivel használatuk általában a probléma okának kiderítése nélkül történik -- többéves tapasztalatom alapján -- nem javaslom önmagában történő, orvosi tanács nélküli használatukat. Ennek ellenére a szervezet általános erejének, a keringésnek a javítása révén -- a probléma okának tisztázását követően -- hasznos kiegészítői lehetnek a merevedési zavarok más kezelési módjainak.
A gyógyszeres kezelés során elsősorban a merevedést javító speciális értágító hatású készítményeket alkalmazunk. Kevésbé súlyos problémák esetén enyhébb hatású értágítók 4--10 hetes, kúraszerű szedését javasoljuk (Yohimbin). Ezek viszonylag olcsók, majdnem minden második páciensnél hatékonyak, a mellékhatások enyhék és csak a betegek 3--7%-nál jelentkeznek. Jól alkalmazhatók a pszichés kezelés és életmódjavítás (a dohányzás és a stressz kerülése stb.) mellett.
Komolyabb zavarnál, egyértelmű szervi betegségben erős hatású, nemi együttlét előtt egy órával alkalmazandó gyógyszert (Viagra) javasolunk. Ez a probléma okától függően, tíz betegből 6--8 esetben hatékonyan javítja a merevedést, és lehetővé teszi a közösülést.
A mellékhatások általában itt sem súlyosak, a betegek tizedénél fordulnak elő. E hatékony gyógyszerek alkalmazása előtt mindenképpen szükséges az orvosi vizsgálat, mert bizonyos szívbetegségekben, bizonyos gyógyszerek alkalmazása mellett, valamint ritka szembetegség esetén a súlyos mellékhatások veszélye miatt nem alkalmazhatók. Éppen ezért csak receptre kaphatók és csak orvosi ellenőrzés mellett szedhetők.
Hormonzavar vagy hormonhiány esetén hormonpótló kezelés vagy speciális gyógyszerek alkalmazása is szükségessé válhat. Ez a gyógyszer is csak szakember javaslatára és ellenőrzése mellett alkalmazható biztonságosan.
A gyógyszeres kezelés eredménytelensége esetén az „öninjekciós kezelés” végezhető. Ennek során a szakember megtanítja a beteget, hogy az együttlét előtt körülbelül negyed órával értágító injekciót adjon be magának. A beadás a hímvessző tövénél történik, és mivel igen vékony tűt alkalmazunk, gyakorlatilag fájdalmatlan. Az injekció még a leghatékonyabb tablettás készítménynél is valamivel erősebb hatású, ezért komoly szervi problémák esetén is hatékony. Hatása a hímvesszőre korlátozódik, ezért akkor is alkalmazható, ha az általános értágító hatású tabletták már nem javasoltak. Hátránya -- az injekciózás szükségessége mellett -- a túlmerevedés veszélye, amelynek lényege, hogy az injekció hatására -- igen ritkán -- több mint hat órás, erős merevedés jön létre. Ha ekkor nem szüntetik meg a merevedést (gyógyszeresen, injekciós leszívással vagy műtéttel) akkor súlyos hegesedés jön létre a hímvesszőben és később csak műtéti úton hozható létre erekció. Az öninjekciózás csak szakember javaslatára, annak útmutatása és ellenőrzése mellett alkalmazható!
A gyógyszeres és az öninjekciós kezelések az erek tágítása, az önbizalom visszaadása révén jelentős arányban a merevedés javulását eredményezik, így a kezelés egy idő után el is hagyható. Komoly szervi megbetegedés (például cukorbetegség) esetén azonban a betegek hosszú távon is alkalmazzák a kezelést.

Mit tehet az, akinél a gyógyszerek nem hatnak, de nem akar lemondani a nemi életről?

Akiknél sem a gyógyszeres, sem az injekciós kezelés nem jár sikerrel, azoknál műtéti kezelés jön szóba.
Fiatal, nemdohányzó betegeknél, pontosan kimutatott, kis területre korlátozott érbetegség esetén érműtét is végezhető. Ha egy érszakasz szűkülete miatt csökkent a vér beáramlása a hímvesszőbe, akkor ennek műtéti megoldása (artériás érműtét) végezhető. Amennyiben azonban a vér fokozott eláramlása a baj okozója, akkor az elfolyást okozó véna lekötése hozhat gyógyulást. A műtét hosszú távú hatékonysága sajnos csak 25--30%-os.
A legeredményesebb műtéti megoldás a szilikon betétek (implantátumok) beültetése a barlangos testekbe. Ezeknek két fő változata a hajlékony és a hidraulikus implantátum. Előbbi esetben a hímvessző nyugalmi helyzetben lehajtva helyezkedik el, közösüléskor a megfelelő pozícióba hajlítva kellő merevedést biztosít. Az utóbbi esetben a merevedést a barlangos testekben lévő ballonok folyadékkal való feltöltése idézi elő, amit a herezacskóban lévő kis pumpa megnyomása hoz létre.
A természetes merevedést a megtévesztésig hűen utánozzák, a kéjérzést, a magömlést és a vizelést nem akadályozzák. Alkalmazásukkal olyan érbetegségek esetén is biztosítható a megfelelő merevedés, amikor más módon a probléma nem orvosolható. A műtéti szövődmények aránya 10% alatti.
Összefoglalva az eddigieket azt mondhatjuk, hogy ma már a merevedési zavar eredetétől és súlyosságától függetlenül hatékony kezelési lehetőségekkel rendelkezünk. A baj okát a szakember általában könnyen és gyorsan ki tudja deríteni, így mielőbb megkezdhető a szakszerű kezelés. A legtöbb esetben már gyógyszerek alkalmazásával is hatékonyan javítható az erekció, ritkábban öninjekciós vagy műtéti megoldás szükséges.Ha valakinek igénye és megfelelő partnere is van a nemi élet folytatására, akkor napjainkban már minden esetben lehet hatékony kezelési módszert találni.

A korai magömlés

A férfiaknál a szexuális élmények során bekövetkező orgazmust normálisan az ondó kilövellése (magömlés) kíséri. Ennek során a prosztata és az ondóhólyagok összehúzódnak és az ondó a húgycsőbe kerül. Ezzel egy időben a gát izomzatának ritmusos összehúzódása is bekövetkezik, ezért az ondó a péniszből a húgycsőnyíláson át kilövell.

Mikor lehet azt mondani, hogy a magömlés korai?

A hölgyek -- érthető módon -- hajlamosak arra, hogy a saját orgazmusuk előtt bekövetkező magömlést korainak minősítsék, még akkor is, ha az normális időben következett be. Ennek gyakran hangot is adnak. Ezért sok férfi fordul orvoshoz, orvosilag normális idejű magömlését korainak ítélve. Valójában azonban nem a magömlés korai, hanem a hölgy orgazmus- készsége gyengült, ezért igényel a közösülés során az átlagosnál hosszasabb stimulálást.
Korai magömlésről akkor beszélhetünk, ha az ondó kilövellése még a hímvessző hüvelybe vezetése előtt, közvetlenül utána, vagy rövid időn belül (1--2 perc) bekövetkezik, ezáltal megnehezíti a női partner kielégülését.
Semmi esetre sem kóros, ha a magömlés a bevezetést követően három percen túl következik be. Akkor sem kóros, ha a hölgy ez idő alatt nem tudott kielégülni. Nem várható el ugyanis minden férfitől, hogy egy nagymértékben automatikus, reflexes idegi reakciót megtanuljon visszatartani. Erre nem minden férfi képes, de ettől még az illető nem beteg.

Miért jön létre a kívántnál korábban a magömlés?

A magömlés egy bonyolult, központi idegrendszeri (agyi) szabályozás alatt álló reflex. Bekövetkeztének időtartamát az agyi szabályozás, valamint a pénisz idegei révén a hímvessző és a prosztata állapota egyaránt befolyásolja. A korai magömlés okai ezért leggyakrabban központi idegrendszeri eredetűek, de előfordulnak helyi (főleg gyulladásos) okok is.
Az agyi szabályozást lelki és hormonális hatások befolyásolják. Tudjuk, hogy a központi idegrendszerre ható stressz, a partner részéről érkező visszajelzések, a fáradtság, a gyógyszerhatás az agyi szabályozáson keresztül mind-mind befolyásolják a magömlés létrejöttét. Ennek a bonyolult működésnek még mindig számos, nem teljesen feltárt részlete van. Mint életünk folyamán csaknem minden életfunkciónkat, ezt is meg kell tanulnunk bizonyos mértékig szabályozni. Ez elsősorban a serdülőkorban végzett önkielégítés során történik meg, hasonlóan a női orgazmus megtanulásához. Sok érv szól amellett, hogy a serdülőkori önkielégítések során nem alakul ki megfelelően a magömlés tudatos szabályozása, ami oda vezet, hogy a későbbiekben közösülés során sem sikerül elodázni a magömlést. A serdülők ugyanis gyakran bűntudattól vezérelve, illetve a nem megfelelő körülmények (például mellékhelység) miatt az önkielégítés során arra törekednek, hogy minél előbb elérjék a magömlést. Később ez rögzül, ezért nem képesek megtanulni az időtartam befolyásolását.
A helyi okok közül elsősorban a gyulladásos betegségek, így a húgycső-, a prosztata-, a fityma- és a makkgyulladás is előidézhet korai magömlést.

Korai magömlés e